Élt egyszer valahol két testvér, de buta mindkettő, mint a sötét éjszaka.
   Egyik este felkerekedtek s elmentek egy gazdához a falu szélére, a kis folyón túlra.
  Amikor átmentek a hídon, észreveszi az egyik a hold képmását a vízben.
-Nézd csak, bátyám, leesett a hold az égről ide a vízbe.
-Na, ez ugyancsak megjárta.
-Menjünk, segítsünk rajta.
-Tegyük vissza az égre, ott az  ő helye.
Azzal szaporán valami horog után néztek, amivel kihalászhatnák a holdat a vízből. De csak egy csáklyát találtak a parton. Gondolták, jó lesz az is. Fogták a csáklyát, belemerítették a vízbe, ott ahol a holdat látták csillogni. Húzták volna kifelé, de a csáklya megakadt valami gyökérben, sehogy sem boldogultak vele. Próbálja az egyik, nem megy, próbálja a másik, neki még úgy se sikerül
-Hiába, így semmire sem megyünk.
-Most mitévők legyünk?
-Próbáljuk egyszerre!
nekivesekedtek mindketten.
-Számolok háromig, s akkor teljes erőnkből rántunk egy nagyot rajta. Egy, kettő, há-rom!
  A csáklya kiakadt a gyökérből, s ők ketten nagy puffanással hanyatt estek. Ahogy ott feküsznek az eséstől még kábultan, felnéz az egyik az égre s megpillantja a holdat.
-Nézd csak, testvér, mégiscsak kihúztuk a vízből. Ott van ni, fenn az égen.
-Gyere, meséljük el mindenkinek, micsoda nagy dolgot vittünk véghez.
  Tőlük hallottam én is, el is meséltem nektek nyomban.
:))