Egy teli delutan hozzam ugy szoltal:-Hagyuk abba kerlek,meguntalak mar! Meguntam mar minden csokod,olelesed,s nem tudlak tobbett szeretni teged...hirtelen nem tudtam kozlesed felfogni, csak alltam letorve,magam ele nezve es te ujra szoltal:-Erts meg kerlek! Ekkor nevetni kezdtem, pedig egy vilagot tortel ossze bennem, majd egy konnycsepp gurult vegig arcomon,azert nevettem lasd nem faj olyan nagyon.Megindultam mert ugy ereztem elkell mennyek de te ujra szoltal:-Kerlek varj meg engem! Oda jottel hozzam es megbanva szoltal: -Kerlek szepen ne haragudj ram,ne vesszunk ossze, kezdjuk megint ujra! -Szeretlek, mondtad szinte sugva. Par percig hallgattunk meg,en megfordultam es menve toled mondtam:-Nem kell szeretned ha mar egyszer el akartal valni, nem akarok tobbett az utadba allni,ennyit mondtam es azt is alig tudtam,meg ma sem tudom h azt is hogyan mondtam.Ekkor futni kezdtem es szemem tele konnyel de te ujra szoltal:-Kerlek ne menj el tolem,hallottam keresel de mar nem figyeltem,csak annyit mondtam felejts el engem.Mikor haza ertem parnamba zuhantam, csak az jutott eszembe mennyire hazudtam, hazudtam mert azt mondtam szerelmed nem kell mar. akkor tudtam meg h szeretni nagyon faj