Interests
Favorite Music
naTttyon sHokk vAnh
|
Favorite Quote
Figyelj kicsi, drága lélek!
Elmondom, hogy mi az élet
A semmibol nagyra noni
Sírva a világra jönni
Lassan lépni óvakodva
Anyakézbe kapaszkodva
Az ábécés könyvet bújni
A tudós harsonáját fújni
A nagy gondok után menni
Hamis csókot megizlelni
Majd feledni gyorsan
És szeretni halálosan
De az ember mégsem boldog
Mert gyötrik ot "ezer gondok"
Megint járni óvakodva
De már botra támaszkodva
Csipkés szemfedelet varrni
S egy szép oszi estén meghalni
Ne sírj drága kicsi lélek
Hidd el nekem ez az élet!
|
Journal
 
Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Eltelt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A fiu a lanyt nem vette komolyan, ezért a lany szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a fiut, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép fiu.Az egész teste lángolt, s arca piroslott. Odament a fiuhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte:
„Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?
Meghalok inkább, mert nem bírom már.
A két ölelő karod más lanyra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.
Te a világon maradsz, én elmegyek.
Az én szívem téged soha nem feledett.
Gondolj Rám néha, ki téged szeretett.
Szeretlek most is, bár nem sokáig élek.
Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!”
Mikor ezt írta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte.Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A lany egész közel ment a folyópartra, és belevetette magát a zúgóhabokba. Megkapta a fiu a fájdalmas levelet, s hullatott érte fájókönnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot.
Átgondolta a régi szép időket, mikor szíve egy lanyert égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s lelke a mennybe szállt.Történetük véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány!
|
|
Add as a Friend
Send Message
Leave Comment
Add to Favorites
Use This Skin
Report Abuse
